Sebesültkereső kutya sérült katona sisakját viszi az elsősegély csapatnak

Az amerikai Keystone View Company 1923-ban kiadott első világháborús sztereofénykép-sorozatának 115. képe a “The Dog in War – Reporting to First Aid Squad with Helmet of Wounded Soldier” címet viseli.

(Magyarul: “Kutya a háborúban – Sebesültkereső kutya sérült katona sisakját viszi az elsősegély csapatnak.”)

(Magángyűjtemény)

0115

A képet tartó karton hátoldalán olvasható eredeti szöveg angol nyelven így szól:

Dog reporting to first aid squad with helmet of wounded soldier. This was a common scene during the World War: thousands of wounded would have died on the battlefield but for the trained intelligence of dogs such as the one before us. The battles were on such a vast scale, covered such a wide extent of territory, so many wounded men fell in obscure spots, in dense brush, in shell craters, that they would never have been found but for these faithful animals. First Aid squads used large numbers of them in their search for the wounded. Even while the battle was on, the stretcher bearers, themselves in some depression of the ground which afforded comparative security from flying bullets, sent the dogs out to discover the whereabouts of the wounded. When the intelligent animal returned, bringing some article of clothing belonging to the fallen soldier to indicate that it had found him, they followed and brought the soldier in.

These dogs were carefully selected and were put through a long course of careful training, sometimes lasting for two months or more. Often a dog proved unfit for the work after weeks of efforts had been spent upon it, and had to be discarded. They were trained to come and go in silence; not a single bark must carry to the enemy knowledge of their whereabouts. Their intelligence was marvelous, enabling them to find the wounded in almost impossible places.

Most of the dogs had fastened upon their backs blankets, in which buttoned pockets contained first aid appliances, bandages, flasks of cordial and medicines. With these many a soldier was able to stanch the flow of blood and maintain life until help arrived.

A karton hátoldalán olvasható szöveg magyar fordítása:

Sebesültkereső kutya sérült katona sisakját viszi az elsősegély csapatnak. Ez egy gyakori jelenet volt a világháborúban: sebesültek ezrei haltak volna meg a csatatereken az itt látható kutyához hasonló betanított, intelligens állatok nélkül. A csaták olyan hatalmas méretűek voltak, oly nagy területen zajlottak, s oly sok sebesült esett el távoli helyeken, sűrű bozótban, aknák krátereiben, hogy ezene hűséges állatok nélkül sosem találták volna meg őket. A hordágyat vivők még miközben zajlott a csata s maguk is egy bemélyedésben elhelyezkedve kerestek viszonylagos biztonságot a repülő puskagolyók elől, kutyákat küldtek ki, hogy azok felderítsék a sebesültek tartózkodási helyét. Amikor az intelligens állat visszatérve magával hozott egy a földre került katonához tartozó ruhadarabot, ezzel jelezve, hogy sebesültet talált, a férfiak követték őt és behozták a katonát.

Ezeket a kutyákat gondosan választották ki a feladatra és két hónapig vagy akár hosszabb ideig is tarthatott körültekintő betanításuk. A kutyák gyakran bizonyultak alkalmatlannak a munkára, s a több hétig tartó fáradságos kiképzés után le kellett róluk mondani. Arra tanították őket, hogy csönden mozogjanak; egyetlen ugatással sem árulhatták el az ellenségnek a katonák tartózkodási helyét. Csodálatos intelligenciájuk tette lehetővé, hogy a legképtelenebb helyeken is megtalálják a sebesülteket.

A legtöbb kutya hátára takarót erősítettek, amelyeken zárható zsebekben elsősegély szereket tettek, kötszert, szíverősítőt és gyógyszereket. Ezek segítségével sok katona képes volt elállítani a vérzést és életben maradt, míg megérkezett a segítség.

A sztereofénykép anaglif formában

Nezopontok-b1-3D

0115_3D
0115anim

A sztereofénykép animált gif formában

A kép megjelent nem sztereo formában a Petit Journal című francia lap képes vasárnapi mellékletében, 1915. január 9., 360. oldal.

petit_journal_1915

A kép megjelent nem sztereo formában a Pages de gloire című francia képes hetilap 1915. december 5-i számában, a 4. oldalon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az újságban a 4. oldal bal alsó sarkában látható jelenet (egy kissé eltérő beállításban) egyébként az 1923-ban kiadott Keystone sorozat 114. sztereofelvételén jelenik meg.

(Magángyűjtemény)

0114

pages_de_gloire_1915

A kép végül megjelent nem sztereo formában a L’Image de la guerre című francia lap 174. számában, 1918 márciusában, a 7. oldalon. Itt ez a szöveg kíséri a képet: „Les chièns qui sont aux armées rendent d’inappréciables services. Ils appartiennent à la Croix-Rouge et sont utilisés pour aller à la recherche de blessés isolés que les brancardiers n’aperçoivent ou n’entendent pas. Ils leur enlevent le casque qu’ils portent aux brancardiers et conduisent ceux-ci auprès du blessé. Combien de soldats ont- ils permis de secourir à temps et de sauver.” (Magyarul: A hadseregben lévő kutyák felbecsülhetetlen szolgálatot nyújtanak. A Vörös Kereszthez tartoznak és arra használják őket, hogy megkeressék az elhagyott sebesülteket, akiket a sebesültszállítók nem vesznek észre vagy nem hallanak meg. A kutyák leveszik a sebesültek sisakját, majd elviszik a sebesültszállítóknak, akiket a sebesülthöz vezetnek. Hány katonát segítettek így időben megtalálni és megmenteni.)

L'Image de la guerre. 1918/03.