Képek és történetek

Így készül(t) a sztereofénykép

Untitled-1

A sztereofénykép kettő, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket az emberi szem állásának megfelelően két különböző szögből vettek fel ugyanarról a tárgyról. Az ember két szeme a középpontoktól számítva átlagosan 65-67 milliméterre van egymástól, ezért természetes, hogy két különböző pontról szemlélve a világot, két eltérő képet kapunk arról. Ezt a jelenséget mindenki kipróbálhatja, ha előbb egyik, majd másik szemét behunyva figyeli meg a szemei elé emelt egyik kinyújtott ujját. A két szemmel való látás szükséges ahhoz, hogy az ember térben érzékelje az őt körülvevő valóságot; az érzékelt két kép olvad össze az emberi agyban egyetlen háromdimenziós képpé.

Kezdetben a sztereoképhez szükséges két felvételt még külön készítették el: vagy egyszerre fényképezte le a fotográfus ugyanazt a tárgyat két, egymástól megfelelő távolságra és szögben álló kamerával, vagy ugyanazt a gépet az egyik felvétel elkészítése után egy speciális sín-szerkezeten odébb tolta. A sztereo-fényképezőgépet, amelynek segítségével egyszerre, ugyanazzal a géppel lehetett két felvételt rögzíteni, John Benjamin Dancer tervei alapján 1856-ban gyártották először Angliában. 

rietzschel

Sztereo- és panoráma-felvételek készítésére

is alkalmas fényképezőgép hirdetése a Művészi

Fényképezés Évkönyve 1910-es számában

Így készül a térhatású anaglif kép

A nezopontok3d.hu, a NÉZŐPONTOK című kiállítás valamint az azonos című könyv az úgynevezett anaglif technikát alkalmazza az első világháborús sztereofényképek térhatásának érzékeltetésére. (A képek eredeti formájukban csak egy sztereonéző doboz segítségével válhatnának háromdimenzióssá.) Az anaglif eljárás lényege, hogy a jobb és a bal szem helyzetének megfelelően felvett két képet úgynevezett kiegészítő vagy komplementer színekkel (a mi esetünkben pirossal és a kékkel) rajzolják, másolják, nyomtatják vagy vetítik egymásra. Az így kapott képet egy megfelelő „szemüveg” segítségével a kiegészítő színek hatásmechanizmusának köszönhetően az emberi agy térben képes érzékelni. Az elmúlt években számos hazai könyv és újság jelentetett meg anaglif képeket – ezért reméljük, hogy sok háztartásban akad már ilyen papír „szemüveg”. Ha igen, akkor elő hát azokkal a „szemüvegekkel”, mert a továbbiakban bemutatunk számos rendkívüli térhatású fényképet! Nezopontok-b1-3D

A következő képek bármelyikére kattintva elolvasható a kép keletkezésének és felhasználásnak története